You successfully added to your cart! You can either continue shopping, or checkout now if you'd like.

Note: If you'd like to continue shopping, you can always access your cart from the icon at the upper-right of every page.

Quantity:

Total:

Filters

Categories

A győztes árpa

A sorozat második része, az Árpavágók egy mélyreható tanulmány a Bibliában bekövetkező eseményekről, amelyek az árpa betakarításának idején bekövetkeztek (hullám-köhögés). Megállapítottuk, hogy az árpát mindig összekapcsolják a legyőzõkkel, az élettel, az elsõ feltámadással és a Tabernakulus ünnepén lévõ Szülõséggel.

Category - Short Book

1 fejezet

Izrael Három lakomák

Izrael három ünnepe

Mikor Isten kivezette Izraelt Egyiptomból a pusztába és tovább az Ígéret Földjére, meghatározott számukra különbözo ünnepnapokat, melyekkel fontos eseményekre emlékeztek meg. A három fo ünnep a Pászka, Pünkösd és a Sátorok Ünnepe. A Pászka Izrael Egyiptomból való kivonulásáról emlékezik meg, Pünkösd arra emlékszik vissza, mikor Isten lejött a Sinai-hegyre és átadta Izraelnek a Törvényt, míg a Sátorok Ünnepe arra az idore emlékezik, mikor Izrael átkelhetett volna a Jordánon, hogy belépjen az Ígéret Földjére.

Pászka: személyre szóló alkalmazása

Személyre szóló szinten Izrael története a pusztában három lépésre tanít meg minket, melyek elvezetnek minket a teljes megváltásra. Az elso lépést a Pászka ünnepe fedi fel számunkra. Mikor egy ember hitét Istenbe helyezi Krisztuson keresztül, aki az “Isten Báránya”, ez a személy kereszténnyé lesz. “Megigazul” hit által a Bárány (Krisztus) vérében. Ezért volt szükséges, hogy Jézus a Pászka ünnepén haljon meg a kereszten. O volt a valódi Pászka Bárány.

A legtöbb keresztény tisztában van vele, hogy a keresztény élet több, mint csupán megigazulás. Mint ahogy Izraelnek hosszú utat kellett bejárnia az Ígéret Földjéig, ugyanígy a megigazult keresztény elott is hosszú út áll, míg eljut Isten teljes ígéretéig. Ennek ellenére a keresztény életet túl sokszor magyarázzák úgy, mint egy teljességgel újszövetségi tanítást és nem kötik ezt az Ószövetség alapjához, melyet pedig Isten igen körültekintoen készített elo Izraellel való bánásmódján keresztül. Ennek az az eredménye, hogy néhányan azt tanítják, hogy miután valaki hit által megigazult, már nincs sok tennivalója, kivéve, hogy próbáljon másokat is megmenteni. Ez a gondolkodásmód úgy néz ki, mintha egy Egyiptomból kiszabadult izraelita ott maradt volna a Vörös-tenger partján és próbált volna még több embert rávenni, hogy jöjjenek ki Egyiptomból. Bár valóban fontos az emberek felé való tanúságtétel, a keresztényeknek ugyanakkor látniuk kell, hogy a megigazulás öngmagában nem jelenti azt, hogy már az Ígéret Földjén vagyunk.

Pünkösd: személyre szóló alkalmazása

Tovább kell lépnünk Egyiptomon, a Vörös-tengeren (vízkeresztség) egészen a Sinai-hegyig, ahol megtapasztaljuk Pünkösdöt. Ez az a hely, ahol a Szent Szellem betölt minket. Ez az a hely, ahol engedelmességet tanulunk és Isten Törvényét a szívünkre írják. Ez az a hely, ahol Istent megismerjük nemcsak mint Megmentot, de mint Királyt is, akinek engedelmeskedünk.

Sajnálatos módon, nagyon sokan azt állítják, hogy a pünkösdi megtapasztalás tisztán újszövetségi jelenség, nem is gondolva arra, hogy ennek az ünnepnek a gyökerei messze visszanyúlnak a Sinai-hegyen átadott Törvény idejére. Ennek eredménye, hogy sokan, akik az élmény alapján pünkösdinek vallják magukat, feljogosítva érzik magukat a törvénytelen magatartásra és ezzel a védettségi érzéssel a szent törvényeket áthágják, különösen ha ez a törvénytelenség “szeretet” által történik. Sokszor lehet olyan tanításokat hallani, amelyek szerint a szeretet valamiképpen Isten törvényének a helyére lépett, ahelyett hogy meglátnák, hogy a törvény határozta meg a szeretet fogalmát és a törvényen keresztül fejezodött ki a szeretet.

Jézus ezt a tanítást célozta meg a Máté 7:21-23-ban:

21 Nem minden, aki ezt mondja nekem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. 22 Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-e és nem a te nevedben uztünk-e ördögöket és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? 23 És akkor vallást teszek majd nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tolem, ti gonosztevok(görög: anomia) (a gonosztevo szó helyett az angol ezt használja: ti, akik törvénytelenséget gyakoroltok - ford. megj.)

Mire jó a pünkösdi élmény, hogyha utána a keresztény ellenáll a Szellem vezetésének és engedetlenséget gyakorol? Mire jó a pünkösdi élmény, hogyha utána a keresztény megtagadja Isten törvényét, mely a szívére lett írva? Jézus azt mondja, amennyiben ez a keresztény a törvénytelenségben marad, a végén így fog hozzá szólni: Távozz tolem. Azon a napon minden bizonnyal lesz jó néhány megdöbbent keresztény. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a keresztények elveszítették a megváltásukat, hanem azt jelenti, hogy elveszítették az áldást arra, hogy részt vehessenek az elso feltámadásban és várniuk kell a második feltámadásra a Nagy Fehér Trón elott. (Lásd A feltámadás oka vagy A második eljövetel törvényei-nek 2. fejezetét).

Tovább menve, sokak, akik valóban tovább léptek a Vörös-tengertol és átélték Pünkösdöt, hiszik, hogy a “teljes evangéliumot” élik. De ez hasonlatos lenne ahhoz, mintha Izrael nem lett volna hajlandó tovább menni a Sinai-hegytol az Ígéret Földje felé. Nincs “teljes evangélium” mindaddig, míg valaki tovább nem lép Pünkösdön és megtanulja a Sátorok Ünnepének elveit.

Sátorok Ünnepe: személyre szóló alkalmazása

Miután Isten átadta Izraelnek a Törvényt, Isten elküldte oket Kadesh-Barnea-ba, ahonnan kiküldtek tizenkét embert, hogy “kikémleljék a földet.” Mikor visszatértek, mindannyian egyetértésben voltak, hogy a föld alkalmas az ottlakásra. Azonban tízen közülük a félelem üzenetét közvetítették feléjük, azt állítva, hogy nem lesznek képesek uralom alá venni a földet. Káleb és Józsué volt az, akinek hite volt Istenben, hogy O képes lesz odaadni nekik a földet és bíztatták az embereket, hogy keljenek át a Jordánon, ahogy Isten parancsba adta nekik. Erre az emberek meg akarták oket kövezni! Káleb és Józsué megmenekült a megkövezéstol, mivel Isten dicsosége megijesztette az embereket.

A “döntésnek ezen napja” az Ádámtól számított 50. Jubileum évben történt. (Lásd könyvünket, Az Idok titkai). Ez a nap lehetett volna az öröm és ujjongás ünnepe, a kürtzengés ideje, mely az embereket hívta volna örökségük elfoglalására (3Móz. 25:13). Mivel ellenálltak és nem léptek be a földre a hit hiánya miatt, erre a napra úgy emlékezünk, mint az Engesztelés Napja, egy nap a gyászra, böjtre és megtérésre.

Ha Izrael hallgatott volna Káleb és Józsué szavára, gyakorlatilag beléphettek volna Kánaán földjére öt nappal késobb, mely a Sátorok Ünnepének elso napja lett volna. Ez az ünnep hét napos, Kánaán hatalomba vételének idejére emlékezve. (Mikor Izrael végül átkelt a Jordánon 38 évvel késobb, hat évükbe került legyozni a kánaánitákat, a hetedik évben osztották fel a földet Izrael törzsei és családai között. Más szavakkal, hét év telt el a Jordánon való átkeléstol az Örökségig.)

A Sátorok Ünnepének hosszabb és részletesebb elemzése könyvünkben, a Második eljövetel törvényei-ben olvasható. Ezen tanulmányok arra vezetnek minket, hogy rájöjjünk, sokkal több van a tavaszi Pászka és Pünkösd ünnepeken túl. Az oszi ünnepek az ember végso tökéletesedésével foglalkoznak. Az ember igazi földi örökségét ábrázolják.

Az Ígéret Földje

Az Ígéret Följde NEM a mennyben van, hanem a földön. Kánaán egy föld volt, melyet “óriások” és Isten “ellenségei” leptek el, akiket le kellett uralni és elpusztítani. Általánosan ismert sok körben, hogy ezek az “óriások” a testünk vágyait jelképezik, melyet le kell igáznunk, le kell uralnunk. Ez teljességgel helyes látás, de az egyértelmu leckét figyelmen kívül hagyják: az örökségünk nem más, mint a saját testünk.

Ugyanúgy mint Kánaánt, a saját testünket is törvénytelen és istentelen kívánságok uralják. Ádám óta ez így van, akinek bune rabszolgaságra adott el mindannyiunkat. Isten a porból alkotta meg Ádámot. Teste a földbol készült (héberül adama), ezért is lett a földrol elnevezve. Ez a megdicsoült test volt az öröksége. Azonban a bun által Ádám olyan adósságot szerzett, melyet nem volt képes visszafizetni, tehát rabszolgává vált a föld szolgálatában (1Móz. 3:17-23), mindaddig míg egy Rokon el nem jön és megváltja. Ádám elvesztette a csodálatos megdicsoült testét, mely Isten fényébe volt felöltözve. A bun után meztelen és szégyenletes lett és Isten borruhákat készített neki (1Móz. 3:21).

Isten teljes megváltói terve mögött ez a szándék áll, hogy visszafordítsa Ádám bunének a teremtésre tett hatását. A törvény és a próféták egészen a Teremtés könyvétol a Jelenések könyvéig arra mutatnak rá, hogyan lett az ember megváltva és hogyan kapja vissza megdicsoült, halhatatlan testét, mint elveszett örökségét. Az ünnepnapok erre a három lépésre tanítanak meg minket, hogyan jutunk el a teljes örökségünkre: megigazulás, megszentelodés és megdicsoülés. Megigazultunk a szellemünkben, megszentelodtünk a lelkünkben és megdicsoültünk a testünkben.

A legelso fo mintát a teljes megváltásra való eljutáshoz Izrael Mózes alatti pusztai vándorlása mutatja meg nekünk. A Pászka ünnepén Izraelbol “a gyülekezet a pusztában” lett (ApCsel 7:38), mivel megigazultak hit által. Pünkösdkor Izraelhez eljött a Szent Szellem. Mivel elutasították, hogy meghallják a hangját, ezért nem a Szent Szellem belso vezetése irányította oket, hanem egy külso felho- és tuzoszlop, és ezzel csak azt érték el, hogy nem voltak képesek megtanulni az engedelmeskedést.

Hogyha Izrael képes lett volna belépni az Ígéret Földjére az 50. Jubileumon, ahogy Káleb és Józsué mondta, képesek lettek volna átvenni Ádám óta elveszett örökségüket. Teljességgel megdicsoülhettek volna, teljességgel az O dicsoségére változtak volna el. Levehették volna borruháikat és átcserélhették volna “a hajlékra, mely a mennybol van” (2Kor. 5:2), ahogy Pál írta. A Jubileumkor szabadok lehettek volna a rabszolgaság házából és mindannyian visszatérhettek volna örökségükre. Sokkal többet örököltek volna, mint egy darab ingatlan Kánaán földjén. De ennek így kellett történnie, ahogy történt, mivel ok egy mintát fektettek le. Ok még a kereszt másik oldalán voltak, tehát lehetetlen volt, hogy örököljék a megdicsoült testet abban az idoben. Tehát egy darab földdel kellett beérniük igaz és végso örökségük helyett.

Izrael története azt mondja el nekünk, hogy az örökségünk nem az, hogy szellemként a mennybe menjünk, hanem a földön van egy megdicsoült testben. A mi reménységünk, az “Ígéret Földje” nem az, hogy elhagyjuk a földet és a mennybe menjünk, hanem “a testünk megváltása” (Róma 8:23). Olyan testet fogunk kapni, amilyen Jézusé volt a feltámadása után, egy halhatatlan, megdicsoült test, amelynek van hatalma a mennyen és a földön, mivel génjei mindkét birodalomból származnak, ugyanúgy, ahogy Jézuséi.

Ezékiel 44 beszél “Sádók fiairól", akiknek joguk volt Isten elott a Szentek Szentjében szolgálni, ugyanakkor joguk volt a külso udvarban az emberek felé is szolgálni. Ószövetségi nyelvezetbe öltöztetve ugyan, de a próféták világossá teszik számunkra, hogy mi vagyunk az Új Jeruzsálem, a testünk Isten igazi temploma (1Kor. 3:16). Egyben a papság rendjében is változás történt (Zsidók 7:11-12), Sádók fiai jelképezik a Melkisedek Rendet - az új papságot Jézus Krisztus alatt, aki a Rend Fopapja (Zsidók 7:21). Ezékiel 44 ebben a formában beszél “Sádók fiairól”, akik átcserélik ruháikat, mikor Isten elé mennek szolgálni a Szentek Szentjébe és mikor az emberek felé szolgálnak a külso udvarban. Ezékiel 44:17 és 19 így szól:

17 És mikor a belso pitvar kapuihoz be akarnak menni, len-ruhába öltözzenek, és gyapjú ne legyen rajtok, ha a belso pitvar kapuiban és a házban szolgálnak...... 19 Mikor pedig kimennek a külso pitvarba, a külso udvarba a néphez, vessék le ruháikat, amelyekben szolgáltak, és tegyék le azokat a szent kamarákban és öltözzenek más ruhákba, hogy meg ne szenteljék a népet ruháikkal.

Jézus a legelso példa, Aki bemutatja, hogyan is muködik ez. Feltámadása után, mikor találkozott a tanítványokkal, képes volt, hogy felbukkanjon közöttük, annak ellenére, hogy az ajtók kulcsra voltak zárva (János 20:19). Míg a mennyei Szentek Szentjében volt, úgyszólván len ruhákba volt öltözve, de mikor kijött szolgálni a tanítványok felé a külso udvarba (akiknek földi teste még nem volt megdicsoülve), átcserélte ruháit gyapjú ruhákra, és úgy mutatkozott meg közöttük, mint egy a bárányok közül. Mikor így tett, felruházta magát hússal és csonttal, képessé válva földi ételt enni a tanítványai társaságában (Lukács 24:37-43). Mindaddig, míg a külso udvarban szolgált, gyapjúba volt öltözve és NEM szellem volt, ahogy ennek bizonyítékait is adta. Mikor eltunt közülük, ismét szellemmé lett, mivel átcserélte ruháit annak érdekében, hogy újra szolgálatba álljon a Szentek Szentjében.

Ez az az örökség, melyre “Sádók fiainak” várniuk kell, mikor helyreállnak Ádám óta elveszett örökségükben. Többé nem lesznek megkötve a test természetes korlátaival. Mikor kijelölt idejük eljön, megkapják örökségüket és ezer éven át azok felé fognak szolgálni, akik a “külso udvarban” vannak. Az embereket Isten ismeretére fogják tanítani. Isten ezt a papságot fogja felhasználni arra, hogy a Ko Királyság felépüljön, felnojön, míg az be nem tölti az egész földet (Dán. 2:35).

Az eloleg és a teljesség

Testünk megváltásának folyamatában kaptunk egy eloleget, egy foglalót, egy pecsétet a Szellemtol

(Ef. 1:14). Isten dicsosége, Szelleme bennünk lakozik, de fátyol mögött rejtozve, melyet a test árnyékol mindaddig, míg a teljes megváltás megtörténik (azaz a Sátorok Ünnepe). Pál világosan beszél errol az Efézus 1:13 és 14-ben:

13 Akiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, üdvösségetek evangéliumát, amelyben hittetek is, megpecséltettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével (Szellemével), 14 aki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltására, az O dicsoségének magasztalására.

Pál elmondja, hogy az efézusi hívok megismerték Istent, mint Megváltót (Pászka), de miután hittek Benne, átélték az élményt, megismerték Istent, mint Királyt (Pünkösd) és ekkor kaptak egy eloleget a Szellembol, ugyanolyan módon, ahogy Izrael a Sinai-hegynél. A Szellem elolege a testünkön belülre lett helyezve, mint a teljes örökség kezdete, amikor a testünk teljességel “átváltozik” (1Kor. 15:51). Isten megígérte, hogy testünket szellemi testté teszi, ugyanolyanná, mint Jézusé lett a feltámadásakor. Reménységünk az “O hasonlatossága a feltámadásban” (Róma 6:5).

A teremtés célja, oka, hogy a szellem megjelenjen a földön, az anyag világában, annak érdekében, hogy az anyag (gyakorlatban az emberi test) Istent dicsoítse a földön ugyanúgy, ahogy a mennyben. Istennek ez a terve, a Szellem földre költözése a mennybol és nem fordítva, a földrol a mennybe. Ez akkor vált világossá, mikor Isten lejött a Sinai-hegyre, továbbá Isten második földrejövetelével Jézus Krisztus személyében. Ezt láthattuk Pünkösd ünnepén, mikor elkezdte kitölteni Szellemét földi hústestekbe.

A kijelölt ido

Mikor Izrael ellenállt elso alkalommal a lehetoségnek, hogy belépjen Kánaánba, Isten ítélete jött el rájuk, nem engedve be azt a generációt az ígért örökségbe. 40 éven át a pusztában kellett vándorolniuk, míg az a generáció meghalt.

Mikor az emberek meghallották, hogy mi Isten ítélete, “mélységesen gyászolni kezdtek” (4Móz. 14:39). Sokuk a következo reggelen felkelt és megpróbálta a földet elfoglalni a kijelölt ido elott, de mind elhullottak az ellenségeik elott (4Móz. 14:45).

Kevés ember érti meg igazán a kijelölt ido fontosságát. Úgy gondolják, ha megtérnek abból, hogy NEM léptek be a Királyságba, akkor az már azonnal szabad utat ad nekik az örökséghez. Ez nem így muködik. Mikor Isten ítéletet hoz, azt nem lehet elferdíteni és muszáj annak alávetni magunkat, ahogy Káleb és Józsué is várakozásra lettek ítélve.

Sokan értik azt, hogy nekünk keresztényeknek át kell kelnünk a teljes örökségünkért, de csak kevesen értik meg, hogy ez egy kijelölt idoben fog megtörténni és ez az értetlenség sok problémát okoz. Sokan ütni kezdik keresztény szolgáló társaikat amiatt, hogy azok nem tökéletesek még. A korai Egyház idején sokan igen keményen próbálkoztak a tökéletességre eljutni azáltal, hogy remeteként, szerzetesként éltek Szíria és Egyiptom sivatagaiban, Istenen elmélkedve, a “testet megfeszítve”, mindaddig míg félig halottak voltak már. Nem értették meg, hogy mivel a Királyságnak egyszer ellenálltak, ennek következménye az, hogy a “gyülekezetnek a pusztában” (ApCsel 7:38) 40 Jubileumon át vándorolnia kell, míg az ido teljessége eljön. Ahogy Istennek ez volt az ítélete Izrael számára, ugyanez számunkra is.

Persze szükséges, hogy megtanuljuk az engedelmesség ösvényét és keressük a tökéletességet, de ezt azon az alapon állva tehetjük csak, hogy ismerjük a kijelölt ido elvét, nehogy a buntudat és a gyász leuraljon minket, amiért nem mentünk ellene Kánaánunk “óriásainak”. Káleb és Józsué hit által sürgette Izraelt, hogy foglalják el a földet és szintén hit által NEM kelt át a Jordánon másnap, miután Istennek ez volt a parancsa.

Káleb és Józsué az ószövetségi gyoztesek egyikei. Az o hozzáállásukat kell magunkévá tenni. A gyoztes hozzáállás ismerni a kijelölt idoket, így mikor azt halljuk, hogy ugorjunk, akkor ugrunk, mikor azt halljuk, maradjunk, akkor maradunk. Nem elégséges belépni a földre, azt a kijelölt idoben kell tennünk. Nem elég jót tenni, azt az Isten által leírt módon kell tennünk. Egy ember “nem koronáztatik meg, ha nem szabályszeruen küzd” (2Tim. 2:5).

Ez az az óra, mikor a gyozteseknek elo kell lépniük a frontvonalba és megmutatni hitüket, ugyanúgy ahogy Káleb és Józsué. Ezt a kijelölt idot szemünk elott tartva térjünk rá a gyoztesekrol szóló kijelentésekre, melyet az Írás az árpával jelképez.