You successfully added to your cart! You can either continue shopping, or checkout now if you'd like.

Note: If you'd like to continue shopping, you can always access your cart from the icon at the upper-right of every page.

Quantity:

Total:

Filters

Categories

A győztes árpa

A sorozat második része, az Árpavágók egy mélyreható tanulmány a Bibliában bekövetkező eseményekről, amelyek az árpa betakarításának idején bekövetkeztek (hullám-köhögés). Megállapítottuk, hogy az árpát mindig összekapcsolják a legyőzõkkel, az élettel, az elsõ feltámadással és a Tabernakulus ünnepén lévõ Szülõséggel.

Category - Short Book

3 fejezet

Árpa történetek

Gedeon: Az árpa kenyér

Gedeon egy érdekes bibliai személyiség, mivel szolgálata nemcsak még több fényt vet az árpa csoport jellemzoire, hanem egyben bemutatja annak viszonyulását a búzáéhoz és a szoloéhez.

Izrael hét éven át arra kényszerült, hogy sarcot fizessen a midiánitáknak (Bírák 6:1). Mikor végül Izrael megtért és Isten támogatásáért kiáltott, Isten egy prófétát küldött, hogy o adjon nekik egy kis történelem leckét (Bírák 6:8-10) annak érdekében, hogy megmutassa nekik, miért is hozta rájuk Isten a fogságot. Késobb Pál úgy írt ezekrol a leckékrol, hogy azok a saját okulásunkért írattak le. Példák ezek, amelyek azt mutatják be, hogyan is kezeli Isten az embereket és a nemzeteket.

Amikor az emberek a próféta szavának engedelmeskedve megtértek, Isten egy angyalt küldött, aki megbízta Gedeont, mint bírát, Izrael megmentojét. Az angyal Gedeonra egy szoloprésben talált rá, amint búzát csépelt (Bírák 6:11). Mivel búza aratás ideje volt, tudjuk, hogy ez kora nyáron kellett, hogy történjen, a Pünkösd idején, amely a búzaérés idejének ünnepe.

Gedeon azért csépelte a búzát, hogy a pelyvát (a testi természet) eltávolítsa róla (az Egyház). A szoloprés arra utal, hogy bár az ítélet normális esetben a hitetlenek számára van fenntartva, ez most az Egyházra jött el. Gedeon viselkedése eléggé megdöbbento, mivel a búzát soha nem szokták a szoloprésben csépelni, sokkal inkább egy dombteton, ahol a szél el tudja fújni a pelyvát. Ez a látszólagos képtelenség akkor válik érthetové, mikor összevetjük a Jelenések 14:18 kijelentésével:

18 Más angyal is jöve ki az oltártól, akinek hatalma vala a tuzön, és kiálta nagy szóval annak, akinél vala az éles sarló, ezt mondván: Bocsásd a te éles sarlódat, és szedd meg a föld szoleinek gerézdeit, mert megértek annak szolei.

Senki sem szüretel szolot sarlóval, ugyanúgy ahogy senki nem csépel búzát egy szoloprésben! Ezek magasan szimbólikus dolgok, amelyek célja az, hogy bemutassák, hogy a búza csoport (a nem-gyoztes Egyház) tuzpróba alá kerül, hogy megmutatkozzon, munkájuk fa, szalma vagy pozdorja-e

(1Kor. 3:12).

Mikor végül Gedeon összegyujtötte piciny, 300 fos csapatát a 120,000-es midiánita sereg ellen, szükségesnek érezte, hogy bizonyosságot nyerjen arról, hogy terve nem csak az o testi akarata-e. A szituáció eléggé reménytelennek tunt. Isten tehát elküldte ot kikémlelni az ellenség táborát, hogy megnyerje a bizonyosságot. Bírák 7:13, 14 így szól:

13 Mikor pedig Gedeon oda ment, íme az egyik férfiú épen álmát beszélte el a másiknak, és monda: Íme álmot álmodtam, hogy egy sült árpakenyér hengergett alá a midiániták táborára, és mikor a sátorig jutott, megütötte azt, úgy hogy eldolt, és felfelé fordította azt, és a sátor ledolt. 14 A másik aztán felele és monda: Nem egyéb ez, mint Gedeonnak, a Joás fiának, az Izraelbol való férfiúnak fegyvere, az o kezébe adta az Isten Midiánt és egész táborát.

Ebbol nyilvánvalóvá válik, hogy Gedeon és csapata az árpa csoportot képviselik, azon gyozteseket, akik öröklik Isten ígéretét a jelenlegi kor végén. A mód, ahogyan Gedeon csapata legyozi az ellenséget, azt mondja el nekünk, HOGYAN fogják a mai gyoztesek megkapni az ígéretet.

Gedeon mindegyik embere kapott egy trombitát és egy cserépedényt, melyben egy fáklya volt belül. Mivel az edényben kevés az oxigén, a fáklya éppen csak hogy pislákolt. A jelre, amely a trombiták megfújása volt, eltörték a cserépedényeket, feltartva a fáklyákat magasra, melytol azok lángra lobbantak.

A trombita a Kürtzengés Ünnepét jelképezi, amely egy prófécia, miszerint az elso feltámadás akkor fog megtörténni, mikor a trombita megszólal. A Kürtzengés Ünnepe a héber naptár hetedik hónapjának az elso napjára esik. Mivel minden hónap elso napján megfújják a trombitát, ezzel jelezve, hogy egy új hónap kezdodött, ezért a Kürtzengés Ünnepe a hetedik trombita ideje. Ez az utolsó trombita, melyet az ünnepek sorában eloírt a törvény. Pál így szól errol az eseményrol az 1Kor 15:52-ben:

52 Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban és mi elváltozunk.

Gedeon csapata a halottak feltámadását prófétálta a trombiták megfújásával, mely az elso volt az események sorában, amely által az ellenség vereséget szenvedett. Ugyanígy, az elso prófétikus esemény is ez lesz, amely Jézus második eljöveteléhez fog vezetni.

A második esemény Krisztus második visszajövetele idején a még életben levo hívokkel foglalkozik. A fáklyák a cserépedényekben Isten testünkben elrejtett jelenlétét jelképezik - testünkben, a földi edényekben. Kilenc nappal a trombita megfújása után, mely az elso feltámadás, következik az Engesztelés Ünnepe és a Jubileum. A halál ezen testei megtöretnek. Ádám adóssága eltöröltetik.

A Sátorok Ünnepe a harmadik prófétikus ünnep, amely be kell hogy teljesedjen.  Az ünnepet a hetedik hónap huszonkettedik napján ülték meg. Prófétikus jelentése, hogy Isten elotör látható módon, a fény felgyullad a sötétségben, ugyanúgy ahogy Gedeon csapatának fáklyái lángra lobbantak a midiániták szeme láttára. Mindez azt ábrázolja, hogyan is történik meg az átváltozás a Gyoztesek testében. Pál így ír az 1Kor 15:51-ben:

51 Íme titkot mondok nektek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.

Ezt az eseményt mutatta be Jézus elváltozása a hegyen. Máté 17:1, 2 így meséli ezt el:

1 És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé oket magukban egy magas hegyre. 2 És elváltozék elottük, és az o orcája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig lon, mint a fényesség.

Így fog lezajlani azok elváltozása, akik öröklik a Sátorok ünnepének ígéretét. A fenti eseményt prófétikus módon így kezdi Máté: "hat nappal késobb", amely valószínuleg utalás az Ádámtól számított hatezredik év végére.

Mózes arca szintén megdicsoült, egy ószövetségi példát adva az elváltozásra. A 2 Mózes 34 számol be errol. Az o esetében, Mózes 40 nappal késobb tért vissza a hegyrol. Mózes Krisztust jelképezte, aki felment a hegyre és végül visszatért. A 40 nap minden valószínuséggel utalás a Pünkösd korában levo Egyház 40 jubileumi idejére. Ez a kor 1993-ban fejezodött be, mely (az én hitem szerinti) idotol kezdve egy átmeneti idoszakba léptünk be, amely átvezet minket a Sátoros Kor idejébe. Ezzel a témával az Idok titkai címu könyvünk foglalkozik részletesen.

Mikor Pál Mózes elváltozását fejtegeti a 2 Kor. 3 és 4-ben, eloször Isten parancsáról beszél, mely ez volt: "legyen világosság" (1Móz 1:3). Ezután Pál a Gedeon árpa-csapatának fáklyáiról kezd beszélni az 2Kor 4:6-7-ben:

6 Mert az Isten, aki szólt: setétségbol világosság ragyogjon, o gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsosége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. 7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, ahogy amaz eronek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való."

A jelen idoben Istennek ez a dicsosége - amely az örökségünk - egy értékes "kincs", mely cserépedényekben lett elrejtve. A cserépedények eltörése a test halálát jelenti. Isten napi szinten kezeli ezt a kérdést az életünkben, hogy engedelmességre tanítson minket és ezzel naponta halálra ítéljük a testet. Ugyanezen a módon, mikor a kijelölt ido eljön, képesek leszünk erre az utolsó törésre, mely szükséges ahhoz, hogy Isten dicsosége láthatóvá váljon.

Ha mélyebbre ásunk a midiániták elleni csata történetében, meglátjuk, milyen hatással is volt Gedeon a búza csoportra. Segítségért ment Sukkót és Pénuel lakóihoz (Bírák 8:5-9), de ok megtagadták a segítséget Gedeontól. Nem volt hitük arra, hogy Gedeon képes gyozni a csatában. Mikor végül Gedeon gyoztesen tért meg a csatából, eloször megnevelte Sukkót lakóit (Bírák 8:16). Ezek után pedig elment Pénuelbe és ledöntötte vallási tornyukat, az o saját "Bábeli tornyukat" (Bírák 8:17).

Sukkót "sátrat" vagy "hajlékot" jelent és prófétikus módon jellemzi azokat, akiknek van ugyan látásuk a Sátorok Ünnepérol, de akik ellenállnak annak, hogy gyoztesekké váljanak. Ennek következtében a törvénytelenséget cselekvok csoportjába tartoznak, akiket a Máté 7:23 zár ki az elso feltámadásból. Szükséges, hogy feddést és verést (valószínuleg nem fizikailag kell értelmezni) kapjanak és meg kell várniuk a második feltámadást, amikor az élet jutalmát ok is átveszik.

Jézus példabeszéde a Lukács 12:45-48-ban ugyanerrol beszél. Ez az a példabeszéd, ahol Isten testi szolgái néhány vagy sok csapást kapnak és a részük a hitetlenekkel együtt lesz. Errol van itt szó, hogy a hitetlenekkel egyidoben lesz az o feltámadásuk is a második feltámadás idején.

Pénuel lakói azokat jelképezik, akik hitüket a tornyukba vetették - a felekezeti rendszerükbe. Az eredeti torony Bábelben az embereket nyelvekre osztotta meg. Ugyanígy a felekezeti rendszer megosztja az Egyházat, mindannyian különbözo vallásos nyelvet beszélve. Ugyanakkor mikor a gyoztes Isten fiai nyilvánvalóvá válnak, az o jelenlétük fogja lerombolni az Egyházat megosztó falakat. Az igazságot fogják szólni, és az emberek megismerik az igazságot. A vallási viták a múlté lesznek.

Tehát, Gedeon "búzát csépelt a szoloprésben." Szimbólikus tettének idején jelent meg neki az angyal a Bírák 6:11 szerint. És ugyanezt tette Gedeon a búza csoporttal, melyet Sukkót és Pénuel lakói reprezentáltak.

Absolon: Dávid lázadó fia

Absolon, Dávid legidosebb fia azon tettével kerül tanulmányunkba, mikor felégette Joáb árpa földjét, hogy ezzel apja elott megjelenhessen. Tette lázadó és törvénytelen volt, mellyel feltárta szíve milyenségét egy olyan módon, amely fájdalmasan emlékeztet a mai Egyházéra.

Absolon féltestvére, Amnom megeroszakolta Támárt, aki Absolon édestestvére volt és Amnom féltestvére. Dávid semmit nem tett az ügyben, így Absolon vette kezébe a dolgot és két évvel késobb megölte Amnomot (2Sám. 13:32). Ezután Absolon Geshurba menekült, az apósáékhoz, ahol három évig maradt.

Dávid természetesen mélységesen szerette Absolont. Vágyódott, hogy láthassa (2Sám. 13:39), de visszatartotta magát attól a vágyától, hogy kihívja ot maga-választotta számkivetettségébol, mert felismerte, hogy Absolon szíve egy lázadó szív. Végül, három év után Dávid megengedte, hogy Absolon visszatérjen Jeruzsálembe, de nem engedte be a színe elé (2Sám. 14:28). Ettol a ponttól vizsgáljuk meg a történetet alaposabban:

29 Elkülde azért Absolon Joábhoz, hogy ot a királyhoz küldje, ki nem akara hozzá menni, és elkülde másodszor is, de o még nem akart elmenni. 30 Monda azért az o szolgáinak: Nézzétek, a Joáb gazdasága az enyém mellett van, és ott van az o árpája, menjetek el, és gyújtsátok fel tuzzel, és meggyújták az Absolon szolgái a gazdaságot tuzzel.

Joáb azonnal jött és Absolon hamarosan beléphetett Dávid elé. Azonban attól a pillanattól, hogy Absolon a király elott megjelenhetett, azon nyomban szórni kezdte az elégedetlenség magjait az emberek között, azt mondva nekik, hogy Dávid igazságtalan és nem tesz semmit azok érdekében, akik sérelmet láttak. "És így Absolon az Izrael fiainak szíveket alattomban megnyeri vala."

(2Sám. 15:6).

Mikor az ido megérett rá, Absolon Hebrónba ment, ahol kikiáltatta magát királynak. Dávid nem akarta, hogy polgárháború törjön ki, annak ellenére, hogy minden joga meg lett volna, hogy a trónjáért harcba szálljon, ehelyett Dávid elhagyta Jeruzsálemet, hátrahagyva tíz ágyasát a ház fenntartására. Absolon mindet megeroszakolta az emberek szeme láttára (16:22).

Dávid jó barátja és tanácsadója, Akhitófel, a fopap, szintén beszállt az összeesküvésbe és o adta a tanácsot arra, hogy Absolon eroszakolja meg Dávid házának asszonyait. Ez a tette titkolt haragból történt, melyet magában hordozott Dávid ellen éveken át, mivel Bethsabé az o unokája volt fián, Eliámon keresztül (Lásd a történetet: 11:3 és 23:34). Isten megbocsátotta Dávid bunét, melyet Bethsabéval együtt követett el, de Akhitófel nem. Isten ezt az ügyet használta fel arra, hogy világosságra hozza Akhitófel szívének keseruségét.

Akhitófel Absalonnak azt a tanácsot adta, hogy azon nyomban és agresszívan menjen ellene Dávidnak, de Isten úgy forgatta, hogy ez a tanács ne jusson célba. Akhitófel ekkor már tudta, hogy Dávid gyozelemmel fog kijönni, így hát hazament, a házát elrendezte és felakasztotta magát (17:23).

Dávid mélységesen bánkódott Akhitófel árulása felett, amirol így írt a Zsolt. 69-ben és a Zsolt. 55:13-15-ben:

13 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném, nem gyulölom emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elol: 14 hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerosöm (vezetom vagy tanácsadóm), 15 akik együtt édes bizalomban éltünk, az Isten házába jártunk a tömegben.

Ez a rész Akhitófelrol beszél, aki prófétikus eloképe lett Júdásnak és Jézus elárulásának. Így olvassuk az ApCsel 1:16-ban:

16 Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Szellem Dávid szája által Júdás felol, ki vezetojük lon azoknak, akik megfogták Jézust.

Akhitófel Absolonnak adott tanácsa az volt, hogy törvénytelen módon vegyen uralmat Dávid feleségei fölött és szabadoskodjon azokkal, akik jog szerint nem az övé. Az újszövetségi idokben Jézus töltötte be Dávid Király szerepét - aki a trón jogos örököse. A fopapok töltötték be Absolon szerepét - a trón követeloiét. Júdás töltötte be Akhitófel szerepét, eloször elárulva barátját és utána felakasztva magát. Azok, akik hittek Jézus Krisztusban, betöltötték Dávid feleségeinek a szerepét, ahogy ezt az Apostolok Cselekedetei ábrázolja, hogyan üldözték a zsidó papok a korai Egyházat, Krisztus Menyasszonyát.

A történet végén Absolont megölik egy végso, a trónért folytatott csatában. Dávid mélységesen gyászolta fiát, mivel végtelenül, határtalan szeretettel szerette. Azonban nem kétséges, hogy Absolon egy trónbitorló volt, mivel Dávid a trónt fiatalabb fiának, Salamonnak ítélte, akit Bethséba szült neki.

A közelmúltban a zsidók ismét eljátszották Absolon szerepét folyamatos harcukban Jézus jogos uralma ellen, aki a trón örököse. Ez esetben azonban az Egyház játszotta el Júdás szerepét, annyiban, hogy asszisztáltak a zsidók Józsefnek adott elsoszülöttségi jogának bitorlásában (1Krón. 5:1, 2).

Könyvünkben, A Második Eljövetel Törvényei-ben, bemutattuk, hogy Krisztus elso eljövetele, mint Júda történt, ezzel megerosítve trónhoz való jogát. Izrael királyainak (és egyértelmuen a Messiásnak is) Júda törzsébol kellett származniuk. De Krisztus második eljövetele, mint József (Izrael) kell hogy megtörténjen, mellyel az elsoszülöttségi jogát erosíti meg.

Mikor eljön, ruhája vérbe lesz mártva (Jel. 19:13), ugyanúgy, ahogy József ruhája vérbe volt mártva (1Móz. 37:31).

Krisztus két jövetele két különbözo okból történik meg. A vita oka, mely Krisztus elso eljövetelét övezte, az az volt, hogy Jézus Krisztus, a Béke Fejedelme ("Salamon" neve jelenti ezt) fogja-e uralni a Királyságot vagy a fopapok, akik a királyságot eroszakkal, hatalommal akarták megszerezni egy katonai messiáson keresztül, aki kiuzné a rómaiakat.

A vita Krisztus második eljövetele körül azon van, hogy ki fogja örökölni az elsoszülöttségi jogot és az elsoszülött nevének, IZRAELNEK nevét viselni, melyet József fiai örököltek (1Móz. 48:16). Tehát, 1948-ban, mikor a zsidó nemzet jogtalan módon kezdte el viselni az IZRAEL nevet, mivel a JÚDA nevet kellett volna használniuk, ezzel azt nyilvánították ki, hogy ok a Királyság és József elsoszülöttségi jogának örökösei.

Ez a ma zajló vita gyökere. Az Egyház, elsosorban az evangéliumi és mostmár a katolikus egyház is, eljátsszák Júdás és Akhitófel szerepét azt tanácsolva a zsidóknak, hogy bitorolják József helyét. Rengetegen beleestek ebbe a csapdába, azt gondolván, hogy a zsidók szövetségi kapcsolatban állnak Istennel, mindegy, hogy elfogadták-e Jézus Krisztust Királyuknak. 2002. augusztus 12-én az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Gyulése kiadott egy teológiai nyilatkozatot, melynek az Észrevételek a Szövetséggel és Misszióval kapcsolatosan címet adták. Eben a nyilatkozatban azt mondták ki, hogy többé nem akarják, hogy a zsidók Krisztushoz térjenek. Itt olvashatjuk ezt:

"Tehát, a Katolikus Egyház kijelenti, hogy bár hisszük, hogy Krisztus megváltói tette az egész emberiség megváltására kiterjed, egyben kijelentjük, hogy a zsidók már Isten szövetségének megváltásában lakoznak."

Továbbá ezt olvashatjuk:

"Tehát az Egyház hiszi, hogy a júdaizmus a zsidó emberek hittel való válasza Isten visszavonhatatlan szövetségére, amely képes megváltani oket, mivel Isten huséges az ígéreteihez. Ez a kinyilatkozatás Isten megváltói szövetségérol különösen megmutatkozik a júdaizmusban."

Ez az égbekiáltó nyilatkozat azt állítja, hogy annak ellenére, hogy bár a zsidók továbbra is megtagadják Jézus Krisztust, nemcsak hogy részesülhetnek a megváltásban, de MÁR MEGVÁLTATTAK, csupán azzal, hogy a júdaizmus vallását követik. Egy zsidó lehet megmentve csak azzal, hogy az illeto egy jó zsidó és követi a vallást, mely gyulöli Jézus Krisztust? A zsidók már meg lettek váltva, mivel genetikailag egy múltban élt istenfélo ember leszármazottai?

Mi történik, ha egy keresztény megtér a júdaizmusra? Megmenekül? A tanítványok akkor miért vették egyáltalán a fáradságot, hogy a zsidóknak is prédikáltak a korai években, ha azok már megmenekültek? Jézus ezt mondja a János 14:6-ban:

6 Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

Mást állítani Jézus Krisztus elárulása. Az Egyház túlnyomó része Júdás szerepét játssza a modern világban, jószándékú tanítványok ok, de Jézus árulóiként végzik.

Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy nem minden keresztény játssza Júdás szerepét. A történetnek nem ez a lényege. A mi tanulmányunk arra irányul, hogy megmutassuk az árpa és a búza közötti különbséget, a gyoztesek és az általános Egyház közötti különbséget. Mi csupán bemutatjuk Absolon viszonyulását az árpa csoporthoz.

Ahogyan Absolon felgyújtotta az árpa földet annak érdekében, hogy Dávid elott elfogadható legyen, ugyanígy üldözték a zsidó vezetok a korai Egyházat annak érdekében, hogy Isten elott kedvessé legyenek. Maga Pál apostol egyike volt ezeknek az üldözést vezetoknek. Késobb így írt a Gal. 1:13-ban:

13 Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban,  hogy én felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt."

A Gal. 4:25-ben Pál azt mondja, hogy a régi Jeruzsálem gyermekei szolgaságban vannak. Úgy látszik, a Katolikus Egyház úgy döntött, hogy a zsidókat ebben a szolgaságban hagyja. Pál azt mondja az

1 Thessz. 2:14-15-ben:

14 Mert ti, atyámfiai, követoi lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól, 15 akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is üldöznek, és az Istennek nem tetszenek, és minden embernek ellenségei.

Az Absolon csoport tovább folytatja Dávid király félreállítását és az árpa föld felégetését. Ne tartozzunk az Akhitófel-Júdás csoporthoz, akik Absolont szolgálják Krisztus második eljövetele idején.

Célunk itt nem az, hogy megrágalmazzuk az Egyházat, hanem hogy a keresztényeket Istennel való mélyebb kapcsolatra ösztönözzük. Semmiképpen sem sértegetés a szándékunk, ugyanakkor muszáj rámutatni a problémára, nehogy a bizonytalankodás hibájába essünk.

Pál azt mondja az 1Kor. 14:8-ban:

8 Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harcra?

Akhitófel tanácsa a törvénytelenségre

Absolon lázadása Dávid ellen azzal kezdodött, hogy megvádolta Dávidot, hogy az igazságtalan, kevés benne az igazságosság. Absolon a valóságos igazság bajnokaként mutatta be magát a földön és Dávidot úgy mutatta be, mint aki nem törodik az emberekkel. Absolon szavait a 2Sám. 15:4-ben olvashatjuk, amelyeket azokhoz intézett, akik igazságot keresni jöttek ügyükben:

4 Mondja vala ismét Absolon: Vajha valaki engem tenne ítélobíróvá e földön, és én hozzám jone minden ember, akinek valami ügye és pere volna, igazat tennék neki.

Láthatóan rengeteg igazságtalanság történik a földön, és az emberek nem értik, miért nem tesz Isten valamit az ügyben. Az egyetemeken zajló vitákon, melyben bizonyítják, hogy nincs Isten, ez az alapveto vita-elem. A zsidók sem kivételek ez alól, akiknek igen magas százaléka ateista. Igen sokan a zsidók közül nem hisznek egy személyes Istenben - vitájuk alapja, hogy nem tudnak hinni egy Istenben, aki megengedi, hogy saját választottai alámenjenek üldöztetésnek és szétszóródásnak.

Eloször is, elfelejkeztek róla, hogy Isten kibetuzte nekik minden egyes részletét annak, hogy mit fog tenni azokkal, akik ellenségesek Vele szemben. Ezeket a dolgokat a 3 Mózes 26 és az 5 Mózes 28 írják le. Isten itt a nyomorúság törvényét írja le, amelyet azokra hoz el, akik ellenálltak az O követésének. Tehát, semmi alapja nincs Isten elleni rágalmuknak, miszerint O igazságtalan. Egyetlen dolgot kellene tenniük, megtérni ellenállásukból a Törvényhozó ellen, aki Jézus Krisztus, az Ószövetség Istene, aki emberi testben jelent meg az Újszövetségben. Túl nagy kérés ez?

Ugyanígy, mikor az Egyház azt tanítja, hogy Isten törvénye hatályon kívül került és a keresztényeknek nem kell többé engedelmeskedniük Neki, ezt szintén Absolon lázadó szívével teszik. Néhány keresztény odáig ment el, hogy azt állítják, Isten törvénye egy borzalmas dolog, ezzel létrehozták a "gyulölet istene" kifejezést, amelynek alapja kétségkívül a keseruség gyökere.

Mikor az Egyház arra tanítja az embereket, hogy hágják át Isten törvényét, ahogy Akhitófel tette Absolonnal, akkor a Jézus által így kategorizált hívok közé kerülnek, Máté 5:17-19:

17 Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem ("bemutassam, engedelmeskedjem nekik, tegyem oket"). 18 Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvénybol egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik. 19 Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen, valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.

Mivel sok Egyházi vezeto egyet-nem-értésben van Istennel az igazság tekintetében, megalkották a saját igazság értékrendjüket, amely alkalmazkodik az o saját "szeretet" érzéseikhez, és ennek alapjait a saját kultúrájukra építik vagy ahhoz igazítják, amit a világ tesz. Felfigyelt-e az olvasó már arra, hogy az Egyház általánosságban vett jó és rossz közötti igazságértéke hatalmas változáson ment át a világ nézeteinek hatására? Nincs szükség többre, mint egy generáció, hogy ez a változás teljessé legyen. Megbuktunk abban, hogy a gyermekeinket Isten Törvényére megtanítsuk. Kiküldtük oket a messzi tengerekre és nem adtunk nekik iránytut, ehelyett bíztattuk oket, hogy kövessék a "szeretetet", melyet a világ nézetei határoznak meg.

Ennek következménye, hogy nem tudják, hogyan alapozzanak meg egy keresztény vezetést a saját közösségükön, államukon vagy nemzetükön belül. Vakon támogatják az uzsorát, a túlzott adót, a tolvajok börtönbüntetését (visszatérítés helyett) és sokuk ellenzi a halálbüntetést elore kitervelt gyilkosság, emberrablás és házasságtörés esetében. Az emberi törvények vannak uralmon, mivel az Egyház semmissé tette és aláásta Isten törvényét, az emberi társadalom telve káosszal, igazságtalansággal és igen sokszor veszélyessé válik az élet benne. Ahelyett, hogy az Egyház elvezette volna a világot az Igazsághoz, a világ változtatta át az Egyházat a római törvények mintájára.

A pásztorok és tanítók sztrájkra léptek és megtagadták Isten törvényének tanítását. Azt állítják, hogy Isten törvénye hatályát vesztette, többé nem alapja a jó és rossz közötti tudásnak és szükségessé vált, hogy a bun fogalmát újra fogalmazzuk. Ez teljességgel ellentétben áll az Újszövetség tanításaival, nem is beszélve az Ószövetség tanításairól. János azt mondja "a bun törvénytelenség" (1János 3:4). Pál azt mondja, hogy nem lenne képes meghatározni a bun fogalmát, ha nem olvasná a törvényt (Róma 3:20, 7:7).

Ha az Egyház tagjai vennék a fáradságot és elkezdenék tanulmányozni a törvényt, nagy esély volna arra, hogy megtérésre jutnának és szembe kellene nézniük azzal, hogy ennek következményeként azzal vádolják majd meg oket, hogy "kiestek a kegyelembol".

Bár nem sokan merik Istent nyíltan igazságtalansággal vádolni, azért Absolonnal együtt így vallanak a 2Sám. 15:4 alapján:

15 Vajha valaki engem tenne ítélobíróvá e földön, és én hozzám jone minden ember, akinek valami ügye és pere volna, igazat tennék néki.

Más szavakkal mondva: "Ha én lennék Isten, én jobban csinálnám!" Abban való igyekezetükben, hogy "valódi igazságosságot" teremtsenek, melyet a testi módon felfogott "szeretetre" alapoznak, nem veszik észre, hogy úton vannak afelé, hogy keseru szívüktol megcsalatva Isten Menyasszonyát megeroszakolják.

Ez egy nagyon fontos téma. Az Isten ellen való lázadás és vádlás kérdése. És mégis, akármilyen meglepo, Isten még mindig szereti az Egyházat, ugyanúgy, ahogy Dávid is szerette Absolont és Akhitófelt.

Ugyanígy, az Izraeli Állam szintén Absolon sorsára fog jutni. A haja hosszú volt és ahogy egy fa alatt ellovagolt, a haja beleakadt az ágakba. Mikor Jóáb, Dávid generálisa meghallotta ezt, odament és megölte Absolont (2Sám. 18:14). A vallási rendszerek, melyek helytelenül "Az Egyháznak" vallják magukat, saját kezük által halnak meg, ahogy Akhitófel is tette. Mindkét halál szükséges ahhoz, hogy az emberek szabaddá lehessenek.

Absolon története hat egész fejezetet foglal el a Bibliában, (2 Sámuel 13-18, plusz ketto a Zsoltárokból), ezzel jelezve, hogy ez egy nagyon fontos rész a Bibliában, amelyek súlyos figyelmeztetéseket tartalmaznak a pünkösd idején élo búza csoportnak és a júdaizmus követoinek.

Saul hét fia, akiket árpa aratáskor akasztottak fel

A 2 Sámuel 21 arrol az idorol beszél, amikor Dávid napjaiban éhínség tört ki. Dávid az Urat kérdezte meg, hogy mi a szellemi oka ennek. Az Úr válasza:

21 Saulért és az o vérszopó háznépéért van ez: mivelhogy megölte a Gibeonitákat.

Dávid ekkor elohívta a gibeoniták képviseloit és megkérdezte oket, hogyan tudná a rajtuk esett sérelmet helyrehozni. A válaszuk az volt, hogy Saul hét fiát akarják kivégezni. Ezzel egyensúlyba kerülnek, mivel Saul hét gibeonitát ölt meg. Dávid engedélyezte ezt:

9 És adá azokat a Gibeoniták kezébe, akik felakaszták oket a hegyen az Úr elott. Ezek tehát egyszerre heten pusztulának el, és az aratás elso napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölettek meg.

Az NASB biblia-fordítás úgy írja, hogy "az aratás elso NAPJAIBAN" ölettek meg, de az eredeti héber szövegben itt nem "napok" szerepelnek.  A fordítók nem értették meg a fejezet fontosságát és behelyezték a "napok" szót. Az eredeti szöveg jelentése: az aratás elso NAPJA, az árpaartás kezdete,

amely nem más, mint a kévelengetés ideje. Tehát, akkor amikor Izrael papja az árpa elso zsengéjét meglóbálta, abban a pillanatban végezték ki a gibeoniták Saul hét fiát.

A helyzetet még ironikusabbá teszi, hogy évekkel késobb, Jézus pontosan ezen a napon támadt fel a halottaiból. Ez a nap a feltámadásé, mégis Saul fiai ezen a napon lettek felakasztva. Az ellentétet akkor értjük meg, mikor rájövünk, hogy Saul a Pünkösd korában élo Egyházat jelképezi és a hét fia a pünkösdi kor Hét Gyülekezetét (i. sz. 33-tól 1993-ig).

Honnan tudjuk, hogy Saul képviseli a búza Egyházat? Egyszeruen onnan, hogy Saul Pünkösd napján lett királlyá koronázva Izrael felett, azon a napon, amikor a fopap felajánlotta Istennek a búza zsengéjét. Ezen a napon, amikor Saul királlyá lett koronázva, Sámuel egy beszédet intézett Izraelhez,

melyet az 1Sám. 12:17-ben olvasunk:

17 Avagy nem búzaaratás van-e most? Kiáltani fogok az Úrhoz, és o mennydörgést és esot ad, hogy megtudjátok és meglássátok, mily nagy a ti gonoszságotok, melyet cselekedtetek az Úr szemei elott, mikor királyt kértetek magatoknak.

A 3 Mózes 23:14 törvényének megfeleloen senki nem arathatta le az árpát vagy búzát mindaddig, míg a fopap fel nem ajánlotta Istennek az aratás zsengéjét. Tehát az árpa aratás ideje nem lehetett egyidoben a Pászkát követo kévelengetéssel. Amikor a fopap felajánlotta az árpa zsengéjét Istennek, akkor arathatták le és ehették az emberek az új árpatermést.

Ugyanez történt a búza aratáskor. Senki nem ehette az új búzatermést a Pünkösd napjáig. Tehát, a búza aratás Pünkösd napjára esik. Innen tudjuk, hogy Saul Pünkösd napján lett megkoronázva, tehát Saul képviseli a búza csoportot, a pünkösd idején élo Egyházat, amely nem jutott még el a tökéletességre, amely még testi. Ahogy Saul 40 éven át uralkodott Izrael felett, ugyanígy a mi idonk "Saulja" 40 jubileumon át uralkodott az Újszövetség Gyülekezete felett 33-tól 1993-ig.

Semmiképpen sem szándékunk a Pünkösd lekezelése. Pünkösd jó, Isten által megalapított ünnep, mely Isten Sinai-hegyen tuz formájában való megjelenésére emlékezik meg, amikor a Törvényét a szívünkre akarta írni. Pünkösd nagyobb beteljesedése az Apostolok Cselekedetei második fejezetében történt meg.

Ugyanakkor meg kell értenünk a pünkösdi kenet korlátait. A két búzakenyér, melyet Pünkösdkor ajánlottak fel Istennek, "kovásszal sült kenyér" volt (3Móz. 23:17). Mivel a kovász a bunt jelképezi a Bibliában, nem nehéz meglátni, hogy a Pünkösd bár jó, de NEM tökéletes. Ez volt az a korszak, amikor a Szellem elolegét megkaptuk, de az emberek nem jutottak el tökéletességre ezen a tuzön átmenve.

Azonban ez a tanulmányunk nem a búza aratásról szól, tehát ne mélyedjünk ebbe bele jobban. Legyen elég annyi, hogy Saul a testi Egyházat jelképezi és a hét fia a Hét Gyülekezetet jelképezi a Pünkösd korszaka alatt. Árpa aratáskor való kivégzésük mindent elmond. Ha az árpa csoporthoz tartoztak volna, Életet kaphattak volna, ugyanúgy ahogy Jézus ezen a napon feltámadott. Kivégzésük arra mutat rá, hogy ugyanúgy, ahogy a Gyülekezet Mózes alatt, meghaltak a pusztában. Tehát, halandóak maradnak az elso feltámadás idején, nem kapva meg az ígéreteket ez idoben. Ok is egyikei lesznek a "többi halottnak" (Jelenések 20:5), akik halandóak vagy halottak maradnak ezer esztendon át, várva a második feltámadásra.

A Gibeoniták Saul idején való üldöztetése

Saul fiainak kivégzése még több dolgot is elmesél. Kivégzésük oka az volt, hogy a gibeonitákat üldözték. Kik voltak a gibeoniták? Hogyan illeszkednek be ok az Egyház és a gyoztesek történetébe? A történet az 1 Mózes 9:20-27-tel kezdodik, amikor Noé megátkozta Kanaánt. A 25-27. versek így szólnak:

25 (Noé) monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt. 26 Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki (Néki?) légyen szolgája Kanaán! 27 Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban, légyen néki szolgája a Kanaán!

Az Idok titkai címu könyvünkben bebizonyítottuk, hogy ez az esemény Ádámtól számítva 1660-ban történt meg, négy évvel az özönvíz után. Azt is bemutattuk, hogyan kerültek Kanaán és leszármazottai az Átok Ideje alá (amely 414-éves idoszak egy ítélettel lezárulva). Józsué volt az, aki az ítéletet elhozta a kánaánitákra pontosan 828 évvel az átok után, azaz 2x414 év után. Pontosan a Törvény Idejének törvénye alapján részesültek az ítéletben.

Az ítélet rajtuk azonban NEM az volt, hogy az összes kánaánitának meg kellett halnia. Kanaán szolgaként kellett, hogy szolgálja a testvéreit, tehát mondható hogy az Urat magát. Figyeljük meg, hogy a 26. vers azt írja, hogy Kanaán szolgája kell hogy legyen "Sém Istenének", nem kifejezetten Sémnek.

Akárhogyan is, a Józsué által elérkezo ítélet tökéletesen követi Noé átkát. Míg Józsué háborúban volt a Kánaánitákkal, Gibeon városa becsapta Józsuét kicsikarva belole egy békeszerzodést (Józsué 9). A történet sok mindenre megtanít minket, mégis kevesen jöttek rá a kapcsolatra Noé Kanaánra mondott átka között, amely a Kánaániták elleni háborúhoz vezetett. A tény, miszerint Noé prófétikusan megjelenítette, hogy Kánaánt az átok szolgává teszi, azt jelenti, hogy valakinek szolgává kellett válnia. Halott kánaánita nem jó szolga. Józsué 9:23 és 27 így ír:

23 Most azért átkozottak legyetek, és ne fogyjon ki közületek a szolga, a favágó és vízhordó az én Istenemnek házába.......  27 És tevé oket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához, mind e napig, azon a helyen, amelyet választánd.

A gibeoniták arra lettek "kárhoztatva", hogy Isten Templomát szolgálják. Micsoda fantasztikus átok!

Pál maga "szolgának" nevezte magát, ha a szót szószerint fordítjuk, Jézus Krisztus rabszolgája volt

(Róma 1:1). Mindannyian Isten Szentélyének szolgái kellene hogy legyünk. Tehát, Noé átkát olvasva az 1 Mózes 9:26-ban, ez azt jelenti, hogy Kanaán Sém Istenének szolgájává kellett, hogy váljon.

Másrészrol, Kanaánnak a testvéreit is kellett szolgálnia, gyakorlatilag magát Sémet. Ki is Sém? Sém az osi iratok szerint Melkisedek, Sálem (Jeruzsálem) királya, akinek Ábrahám tizedet fizetett. Mivel csak úgy a semmibol bukkan fel a Teremtés könyvében, története minden magyarázat nélküli, egy ember, akinek nincs geneológiája és az ot övezo csend Krisztussal hozza ot párhuzamba (Zsidó 7:1-4).

Jasher könyve Sémnek nevezi ot. Úgy hiszem, hogy ez helyes állítás, mivel ez beleillik a gibeonitákkal kapcsolatos történetbe. A gibeoniták Sém, avagy Melkisedek, avagy Jézus Krisztus rabszolgáivá váltak. Gyakorlatban ok szolgáltak Salamon jeruzsálemi templomában, abban a városban, ahol Melkisedek uralkodott. Tehát a gibeoniták a Melkisedek Rendet jelképezték, egy új papi rendet, mely a léviták rendjének helyére lépett. A Rend tagjai Jézus Krisztus rabszolgái. Ok "Isten papjai és Krisztuséi", akik "ezer éven át uralkodnak Ovele" (Jel. 20:6) az Új Jeruzsálemben.

Hogyan lehetséges az, hogy a kánaánita gibeoniták Isten átka alatt a Melkisedek Rendet képviseljék, mint a gyoztesek eloképei? A Melkisedek Rend nem szuper-szellemi szentek csoportja. Ez a gyoztesek csoportja. Ha mind tökéletesként kezdték volna, nem lett volna szükséges, hogy gyozedelmeskedjenek. Az egyszeru tény az, hogy mindannyian testi állapotban, "kánaánitaként" Isten átka alatt kezdtük, de az O kegyelme által Józsué (Jézus) arra "kárhoztatott" minket, hogy az O Templomának a szolgáivá legyünk, ahol Sémet, az eredeti Melkisedeket szolgáljuk.

Józsué (Jézus) arra esküdött, hogy megvéd minket (Józsué 9:19), fogadalmat tett, hogy "életben hagy minket" (Józsué 9:20) és "fák vágóivá" tesz minket (kereszthordozás) és "a gyülekezet vízhordóivá".

Mindannyian a Szent Szellem vizét hordják az Egyház számára Isten Templomának szolgálatában (Józsué 9:21).

Azzal, hogy Saul késobb úgy döntött, hogy üldözni kezdi a gibeonitákat, azt mutatta meg, hogy nem értette Isten szándékait, jól látható módon mutatva be, hogyan is üldözte Izrael a prófétákat az Ószövetség idején és hogyan tette ugyanezt az Egyház a gyoztesekkel az Újszövetség idején. Saul üldözte Dávidot, ugyanúgy ahogy a gibeonitákat. Saul tettei kizárták hét fiát és a búza Egyházat a Királyság örökségébol az elso feltámadás idején. Az Egyháznak várnia kell a második feltámadásra az ezredik év végén.

Eleázár megvédelmezi az árpa földet

Dávid királynak volt néhány kiváló hatalmas embere. Egyike volt ezeknek Eleázár. Az 1 Krónikák 11:12-14-ben így olvassuk:

12 Ezután Eleázár, az Ahóhita Dódó fia, aki a három hos közül egy vala. 13 O vala Dáviddal Pasdamimban, ahová összegyulének a filiszteusok viadalra. Egy darab föld árpával vala tele, és a nép elmenekült a filiszteusok elol. 14 De ok megállának ott annak a darab földnek a közepén, és megtartották azt, és megverék a Filiszteusokat, és az Úr megszabadítá oket nagy szabadítással.

Eleázár egy hos volt, aki segített Dávidnak megvédeni az árpa csoportot, a gyozteseket. A tény az, hogy Eleázár egy idoben Saul hadseregének tagja volt, tehát küzdött Dávid ellen. Dávid szintén a gyoztesek egyike, tehát azzal, hogy Eleázár megvédelmezte az árpa földet, egyenlo azzal, hogy megsegítette Dávidot a filiszteus hadsereg ellen.

Ez a kis rész az Írásban rengeteg dolgot elmond. Egyike a Biblia gyémántjainak. Eleázár neve a héberben azt jelenti Isten segít. Ábrahámnak szintén volt egy huséges szolgája, Eleázár, akit azért küldött ki, hogy találjon egy menyasszonyt Izsák számára. Abban a történetben Eleázár a Szent Szellemet jeleníti meg, aki elokészíti Krisztus menyasszonyát. A törvény szerint a segíto neve Közbenjáró, azaz "vígasztaló" (János 15:26). A név leírja Isten segítojének, a Szent Szellemnek a tevékenységi körét.

Eleázár Dódó ("szereto") fia volt. A név a héber Dode szóból származik, amelynek jelentése Szeretet. A Dode szó egyszerre gyökere a Dódó névnek és egyben a Dávid névnek is. Általánosan ismert tény, hogy "Dávid" jelentése "szereto".

Dódó egy ahóhita volt, amely azt jelenti, hogy Ahoah leszármazottja (1Krón. 8:4). J.B. Jackson könyve, "Az Írás Tulajdonneveinek Szótára" (A Dictionary of Scripture Proper Names) szerint Ahoah azt jelenti "a nyugalom testvére".

Rakjuk mindezeket össze és nézzük mit is rejtett el Isten az Írásban itt. Csak le kell fordítanunk a neveket az 1Krón. 11:12 által elmondott sorrendben és nézzük, mire is tanít minket a Szellem.

12 Ezután a Közbenjáró, a Szeretet fia, a Nyugalom testvére, aki a három hos egyike vala.

Más szavakkal, a Közbenjáró, a Szent Szellem "egyike a három hosnek". A Szent Szellem szeretetet szül és segít belépnünk Isten Nyugalmába. Micsoda gyönyöru kép kerül a szemünk elé!

A 13. vers azt mondja, hogy Eleázár Dáviddal volt Pas-dammim-ban. Bullinger jegyzetei szerint ez ugyanaz a hely, Ephes-dammim (1 Sám. 17:1), ahol Dávid legyozte Góliátot. Pas-dammim jelentése "elenyészés, a vér kiomlása". Ephes-dammim jelentése hasonlóan hangzik: "a korlátozott vér". Úgy tunik, a név onnan származik, mikor a vérontás csupán magára Góliátra  korlátozódott ezen a helyen. Góliát a filiszteusok bajnoka volt, míg Dávid Izraelé. A csata vesztese a gyoztest kellett hogy szolgálja. Az osi idokben sokszor a csatát két bajnok összecsapása döntötte el, ezzel korlátozva a vérontást.

Amennyiben Eleázár Dáviddal volt Góliát idején, ez csak azt jelentheti, hogy Saul hadseregének tagja volt.  Képzett katona volt, aki szemtanúja volt annak, hogy Isten Dáviddal volt az óriás legyozésében. Egy késobbi filiszteusok elleni csatában Saul hadserege félelmében megfutamodott a csata elol, míg Eleázár megállt az árpa földön és megvédte azt (2 Sám. 23:9-12). A szöveget olvasva egyértelmuvé válik, hogy nem Dávid vezette ezt a csapatot ezidoben, mivel a csapat megfutamodott. Tehát, akkor kellett ennek történnie, mikor Dávid Saul elol menekült.

Úgy tunik mindezekbol, hogy mikor Dávid Saul elol menekült, Eleázár elhagyta Saul hadseregét és Dávid védelmére kelt a hegyekben. Ez a történet mindent elmond Eleázárról, az árpa védojérol. Ebbol azt látjuk meg, hogy a történet szellemi jelentése az, hogy a Szent Szellem a gyoztesek maradékának védelmezoje, akik az árpa csoport.

Elizeus árpával gyoz a halál felett

Az árpa hidegturo növény, amely ellenáll a szárazságnak és a szélsoséges hoségnek vagy a hidegnek. Tehát, mikor az Írás szárazság idején levo magról vagy lisztrol beszél, ez általában árpát jelent, mivel a búza nem képes megállni szélsoséges körülményekben. Az árpa egy nagyon megfelelo szimbólum a gyoztesek számára, akik két megújulás között is virágoznak, akkor is, amikor úgy tunik, hogy Isten Szelleme nem mozog egyáltalán.

Ennek ellentéteképpen a búza csoport lekókad, amikor úgy látszik, Isten elrejtette egy idore az arcát. Ahogy Izrael Mózes idején, azt mondják: "Vajon közöttünk van-e az Úr vagy nincsen?" (2Móz 17:7).

Ok nem képesek megérteni, hogy a hitünk nincsen próba alatt azokban az idokben, mikor Isten csodákat mutat be nekünk, hanem csak akkor, mikor Isten csendben van. Tehát, szárazság idején a búza meghal.

A Biblia tizenhárom éhínséget (szárazságot) jegyez le, mindegyik a témánkkal foglalkozva.

Az árpa nagyon korán érik, kora tavasszal, a Pászka idején, míg a búza késo tavasszal, kora nyáron érik be a Pünkösd idején. Az árpa a késoi eso elott érik be, míg a búzának szüksége van a késoi esore a beéréshez. A gyoztesek érettségre jutnak és "learattatnak" Isten által még a Szent Szellem "késoi esoje" elott. A gyoztesek megkapják a Szent Szellem teljességét (késoi eso), amelyet azután szétárasztanak az egész világon, beleértve az Egyházat is.

Elizeus idejében is volt egy szárazság, amely még több szellemi törvényre tanít meg minket az árpával kapcsolatosan. 2 Királyok 4:38-41 azt mondja:

38 Azután visszament Elizeus Gilgálba. Éhség vala pedig akkor az országban, és a próféták fiai o vele laknak vala. És monda az o szolgájának: Tedd fel a nagy fazekat, és fozz valami fozeléket a próféták fiainak. 39 Kiméne azért egy a mezore, hogy paréjt szedjen. És holmi vad indákra találván, tele szedé az o ruháját sártökkel, és mikor hazament, belevagdalta a fazékba fozeléknek, de nem tudta, hogy mi az? 40 Mikor azután  feladták a férfiaknak, hogy egyenek, és ok enni kezdének a fozelékbol, felkiáltának és mondának: HALÁL van a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni. 41 O pedig monda: Hozzatok LISZTET. És beleveté azt a fazékba, és monda: Add fel immár a népnek, hadd egyenek. És nem volt már semmi rossz a fazékban.

Mivel az esemény a szárazság idején történt, a liszt, amelyet használtak, kétségkívül ÁRPA volt. Tehát, árpát használtak, hogy legyozzék a halált, amely a halottakból való feltámadást jelképezi. De a történet nem teljes a következo rész elolvasása nélkül:

42 Jöve pedig egy férfi Baál Sálisából, és hoz vala az Isten emberének elso zsengék kenyereit, húsz árpakenyeret és megzsendült gabonafejeket az o ruhájában, de o monda: Add a népnek, hadd egyenek. 43 Felele az o szolgája: Minek adjam ezt száz embernek? O pedig monda ismét: Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek és még marad is. 44 És o eleikbe adá, és evének, és még maradt is belole, az Úrnak beszéde szerint.

Ez a férfi Baál Sálisából elhozta Elizeusnak az árpa elso zsengéjét, amelyet normális esetben a papnak kellett volna elvinnie a templomba. Láthatóan a papság korrupt volt ebben az idoben és ez az ember nem akarta, hogy felajánlása hamis tanításokra legyen felhasználva.

Tehát ez a nap a kévelengetés ideje volt, az elso vasárnap Pászka után (Lásd 3Móz. 23:10-14). Sok évvel késobb, Jézus ezen a napon támadt fel, hogy betöltse ezt az ünnepnapot.

Elizeus és a próféták fiai úgy ünnepelték meg az ünnepet, hogy a halált életre fordították azáltal, hogy ételt adtak a tömegnek. A kenyér megsokszorozódott, sot még maradt is.

Jézus árpával táplálja a tömeget

Elizeus története egy másik történetre emlékeztet minket, amelyet János 6 ír le és amely szintén a Pászka ideje körül esett meg (János 6:4). Ez esetben Jézus adott enni a tömegnek "öt árpa kenyérbol és két halból" (6:9). A 12. és 13. vers így szól:

12 Amint pedig betelének, monda az o tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen. 13 Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérbol való darabokkal, amelyek megmaradtak vala az evok után.

A megtört kenyér halált jelent, a "maradék" összegyujtése a feltámadásra utal, "hogy semmi el ne vesszen." (Lásd 39, 40, 44 és 54. versek).

A gyoztesek öröklik az elso feltámadást. Azonban elobb a Jézus kezeiben levo árpakenyérré kell válniuk, amely azért töretik meg, hogy a tömeg ehessen. A gyoztesek sokszor átmennek bajokon, és az életük nem "gyoztes". Sokszor szembe kell nézniük azzal, hogy a gyülekezetek kizárják oket és a barátok elfordulnak tolük. Sokszor kérdéses elottük, miért hozza Isten felszínre a hibáikat, hogy az mások számára is láthatóvá váljon. Sokszor kérdés számukra, miért ígér Isten oly sokat és a valóság pont az ellenkezojének tunik. Sokszor kérdezik Istent, miért neveli oket olyan keményen, soha nem hagyva figyelmen kívül egy kis részletet sem.

A magyarázat egyszeru. Jézus töri meg oket, hogy a tömeg ehessen. Ez az ido nem a gyozelemé még. Ez az ido a halálé. Még nem jött el az ido, hogy élvezzük a jó közösséget a testvérekkel, hanem a Fil. 2:7 alapján azon az úton kell járnunk, amit Jézus tört elottünk. O az, aki megtöri a gyoztes maradék büszkeségét, és hibáik feltárásából a búza csoport lakik jól. Ezért van az, hogy a búza csoport (Egyház) ritkán fedezi fel, hogy gyoztesek járnak közöttük. Ok azok, akik az Egyház mértéke szerint a legkevésbé illenek bele a gyoztes kategóriába.

Bár az ígéretek óriásiak, de az út az ígéretekhez a halál árnyékának völgyén át vezet. Ahogy József számára is Isten nagy ígéreteket tett, azonban Isten elobb átvezette ot a rabszolgaságon és a börtönön.

Az árpák nem az igazságosságuk miatt gyoztesek, ok csak egyszeruen jobban felismerik szívük csalárdságát, mint mások, mivel Isten kijelentéseinek ez a fo területe, hogy ezeket feltárja. Tudják jól, hogy nem méltóak és az Egyház boldogan emlékezteti is oket erre, mert hát ok csak adószedok és paráznák az Egyház szemében.

Az árpa elhívása nem igazságosságra szól, hanem megtöröttségre. Nem gyoztes életre való elhívás, hanem a halál reménytelenségére. Ok nem a trónra hívattak el, hanem a börtönre és a pusztára. És amikor végül minden ön-igazultság eltunik belolük, mikor minden türelmetlenség kifogy belolük, akkor az Élet gyozött a halál felett.